A nagy dobás - A Nemzeti Atlétikai Központ felépítése

Lapunk interjúja Deák Gáborral, a ZÁÉV elnök-vezérigazgatójával és Szikszai Zoltánnal, a Magyar Építő elnök-vezérigazgatójával a Nemzeti Atlétikai Központ felépítéséről és az iparág helyzetéről.

2023. július 10.

A projektről Deák Gáborral (D.G.), a ZÁÉV elnök-vezérigazgatójával és Szikszai Zoltánnal (Sz.Z.), a Magyar Építő elnök-vezérigazgatójával Kövesdy Gábor (K.G.) készített interjút.

K.G.: A stadion kivitelezése 2020 decemberében kezdődött, amikor még nem is építettek, hanem bontottak, az építkezés útjában álló VITUKI-tornyot kellett felrobbantani. A stadion megépítésén túl a projekt része volt egy 170 méter hosszú egypilonos gyalogoshíd, valamint a HÉV számára egy 40 méteres vasúti híd megépítése. 2023 márciusára mindez elkészült, megkezdődött a stadion műszaki átadása.

Nem először dolgoznak együtt generálkivitelezőként konzorciumban. Korábban ilyen volt az új Néprajzi Múzeum vagy a Puskás Aréna építése. Magától értetődő volt, hogy itt is együtt indulnak a tenderen?

D. G.: Egy ilyen nagy projektnek a tenderén való indulás komoly feltételrendszert támaszt a kivitelezővel szemben. Ahhoz, hogy érdemben tudjon egy generálkivitelező cég egy ilyen tenderen indulni, azt hosszú előkészítő munka és mérnöki egyeztetés előzi meg. Az előkészítési időszakban számos konzultációt folytatunk szakági mérnökökkel, szakági cégekkel és olyan generálcégekkel, akikkel korábban már együttműködtünk, és konzorciumban nagyobb projekteket valósítottunk meg. Ezen projektek alkalmával szerzett tapasztalatok és tudás sikert jelenthet egy ilyen nagyságrendű tenderen.

Sz. Z.: A kérdésben megemlített mindkét épület jelentős, Budapest látványképét is meghatározó projekt volt, tele kihívásokkal. A Puskás Aréna megépítésének sikeréből adódóan számunkra ez egy testreszabott feladat volt. Egyébként nem lehet összehasonlítani a két stadiont, itt más kihívások voltak, de tudtuk, hogy a ZÁÉV Zrt. – Magyar Építő Zrt. konzorciumcsapata ismételten képes lesz egy ilyen feladatot kiemelkedő szinten teljesíteni. Profi és nagy projekteken edzett kollégáink tudásában és munkabírásában maximálisan megbíztunk, ismertük az erősségeiket, tudtuk, hogy a két cég miként tudja kiegészíteni egymást. Sportnyelven fogalmazva: a győztes csapaton ne változtass!

balra Szikszai Zoltán, jobbra Deák Gábor 

K.G.: Az Atlétikai Stadion kevesebb férőhelyű, mint a Puskás, de a munka volumene biztosan nem volt kisebb. Az Atlétikai Stadion dimenzióinak érzékeltetésére osszanak meg olvasóinkkal néhány konkrét számot.

D. G.: A stadion világbajnokság alatti befogadóképessége 35.000 fő, melyből 24.000 fő ideiglenes mobil lelátón foglal helyet. Az építés során 120.000 m3 szennyezett talajt szállítottunk el, 2650 cölöp lett lefúrva, 40.000 m3 monolit vasbetonszerkezet készült el, 105.000 m3 térkőburkolat borítja a stadion és a park területeit, 12.600 négyzetméter sportburkolatot ragasztottunk le a futópályákon és az ugrófelületeken.

Sz. Z.: Kiegészíteném Gábor felsorolását. A monolit szerkezethez 1200 tonna betonacélt és 13.000 m3 betont dolgoztunk be, valamint – ahogy Gábor is említette – összesen körülbelül 2600 cölöpöt fúrtunk le 42 km hosszan. A budapesti 7,5 km hosszú árvízvédelmi szakaszt 1000 m hosszan felújítottuk, ezzel egy gyönyörű parti sétányt kialakítva és 3 kikötőt létesítve.

Az utak kapcsán egy kiemelkedő adat: a HÉV vonalán belül és kívül is számolva összesen több mint 100.000 négyzetméteren került új térkőburkolat kialakításra.

A végére a sokakat leginkább érdeklő sportpályafelület adatait hagytam. 7000 négyzetméter gyepszőnyeget terítettünk le és 12.600 négyzetméter rekortánburkolatot alakítottunk ki. Mindezt természetesen a magas szintű nemzetközi elvárásokat figyelembe véve.

K.G.: A Puskásnál feszített volt a menetrend. Itt talán még erősebb nyomást jelentett a világbajnokság fix kezdési időpontja. Voltak-e olyan pillanatok, amikor aggódniuk kellett?

Sz. Z.: Bíztunk magunkban, a kollégáinkban, és tudtuk, hogy mindent meg fogunk tudni tenni annak érdekében, hogy egy atlétikai világverseny megrendezésére alkalmas épületet hozzunk létre. Mindemelett természetesen nagyon feszített határidőkkel, pontos ütemezéssel, tér- és időbeli összehangoltsággal és meghatározó mérföldkövek sorozatával tudtuk megvalósítani, hogy időben megkezdhettük a műszaki átadást és átvételt.

D. G.: Tudom, nagyképűség lenne azt mondani, hogy nem voltak aggodalmas pillanatok a projekt életében, de talán a legnagyobb problémát a világban végbemenő folyamatok jelentették. A Covid és a háború által okozott hatások mind az ellátásban és az erőforrásban, mind pedig az árakban komoly változást és akadályt jelentettek, amelyekkel korábban nem tudtunk kalkulálni. Hiába a sok évtizedes tapasztalat, hiába próbál a kivitelező előrelátóan gondolkodni egy többéves projekt megvalósításánál, a fentiekkel nem tudtunk számolni. Természetesen volt aggodalom. Szerencsére azonban mind a megbízói, mind a kivitelezői oldalon komoly szakmai múlttal rendelkező mérnökök álltak, akik együttműködően vállaltak szerepet olykor a folyamatok teljes újratervezésében is.

K.G.: Mik voltak a stadionépítésnél a legizgalmasabb kihívások, építési teljesítmények és műszaki megoldások?

D. G.: A legnagyobb kihívás a sok projektelem összehangolása volt mind időben, mind térben. Ahhoz, hogy a stadion épületének építése elkezdődhessen, át kellett helyezni a fő árvízvédelmi védvonalat, ami épp a leendő stadion közepén húzódott eredetileg. Építettünk két HÉV-aluljárót, áthelyezésre került a fővészkiömlő nyomvonala, mélyszivárgó drénrendszert kellett építeni a talajvízmozgás kezelésére, valamint a 17 emeletes volt VITUKI-torony lerobbantását és még sok kisebb akadályt vettünk sikeresen. A stadion felépítésénél a tetőszerkezet elkészítésének helyigénye jelentette a kihívást, mivel az egész stadionbelsőt elfoglalta a kivitelezése.

K.G.: A tetőszerkezet bravúros mérnöki és kivitelezői munka, nemzetközi szinten is kiemelkedő műszaki megoldásokkal. Megépítése elég bonyolult és egyedi műszaki feladat volt, tervezésben és kivitelezésben egyaránt hajszálpontosságot igényelt. Kellett hozzá kurázsi, hogy a vb rajtjára egy elég kifeszített kivitelezési tervnél bevállalják egy ilyen szerkezet határidőre történő megépítését, még akkor is, ha bíztak partnereik, a KÉSZ Csoport és a Graboplan szakértelmében.

Sz. Z.: A stadion fedéséhez szükséges merev acélszerkezet 48 darab cikkelyből, ún. gyémántból áll, melyek egyenként 100 tonnát nyomnak, és egy 750 tonnás daru emelte azokat a küzdőtérről a helyükre kevesebb mint fél év alatt. A merevacél-, és a kábeltető-szerkezet együttes tömege több mint 18.000 tonna. A feszített kábelek hossza meghaladja a 12 km-t, átmérőjük pedig meghaladja a 120 mm-t is. A tetőfedés során a stadion 27.000 négyzetméter membránfedést kapott. Ezek csak a számok, de ott van mögöttük a hihetetlen szakmai tudás és precizitás.

K.G.: Mit vár el mindig a beruházó? A munka készüljön el kitűnő minőségben, határidőre, és legyen olcsó. Azt mondják ez a három aligha teljesülhet egyszerre. A kitűnő minőséggel és a határidő betartásával itt nincs gond, de sokan a költségek növekedését tették szóvá. Érdemes lenne elmondani, hogy mik voltak ennek a konkrét okai.

D. G.: Valóban, a beruházó ezen feltételek mellett kell hogy megvalósítson egy beruházást. Ezért előzi meg a beruházást egy hosszú tervezési és előkészítői munka, ami sokszor akár években mérhető. Mire eljutunk oda, hogy a megbízó a kivitelezővel szerződést kössön és a kivitelezés elinduljon, addigra a kérdésben említett „bűvös hármas” – olcsó, minőségi, határidőre elkészülő – feltételrendszer mindkét fél számára elfogadott tény.

Az alapszerződésünk, amelyet 2020 novemberében kötöttünk, és az ahhoz tartozó műszaki tartalom összegében nem változott. A későbbi áremelést egy olyan műszaki tartalmi bővülés indukálta, amelyet a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által támasztott, a világbajnoksághoz tartozó feltételrendszer generált. Ezen tartalmi bővülés számos olyan ideiglenes infrastrukturális elem megépítését tartalmazta, ami csak a világesemény lebonyolításához szükséges, és annak végeztével ezek elbontásra kerülnek.

Sz. Z.: Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a költségek növekedését nem csak az építőiparban figyelhetjük meg, elég ha bármelyik magyar állampolgár besétál a legközelebbi boltba. Előbb a Covid okozott bizonytalanságot és gazdasági változásokat, majd a szomszédunkban zajló háborús helyzet és annak folyományai, mint a nehezebb és bizonytalan anyagbeszerzés, a benzinár-növekedés és egyéb tényezők hatottak a költségekre. Mindezen nehezítő körülmény ellenére a Nemzeti Atlétikai Központ beruházási költségei csak abban az esetben emelkedtek, amikor a beruházó többlet-műszakitartalom megépítése mellett döntött.

K.G.: A két cég között a korábbi projekteken kialakult együttműködés hogyan működik a gyakorlatban?

Sz. Z.: Mind a Magyar Építő Zrt., mind a ZÁÉV Zrt. más cégkultúrával bír, azonban mindkettő vállalatnál nagyszerű szakemberek dolgoznak. Egy majd 3 éves projektről beszélünk. Nem telt el úgy hét, hogy a munka irányítására létrehozott Igazgató Tanács – amely a cégvezetőkből és a projekt vezetőiből állt – ne tartott volna egyeztetést. Ezt a gyakorlatot már a Puskásnál és a Néprajzi Múzeumnál is alkalmaztuk. Gyakorlatilag ugyanazokkal a személyekkel találkozunk több mint 6 éve heti rendszereséggel, és hozunk fontos döntéseket. Ezzel segítjük a projektvezetés munkáját.

D. G.: Véleményem szerint egy ilyen esetben nagyon erős gazdasági és szakmai szövetségnek kell létrejönnie. Hiszen éveken keresztül, amíg a projekt kivitelezése tart, szinte egy cégként, azonos célt követve, azonos feltételrendszerek mellett kell hogy együtt dolgozzunk és éljünk. Ha az ezen célok mentén kötött szövetség egyéni okok miatt fellazul, akkor az a projekt megvalósíthatóságának szempontjából akár végzetes is lehet. Ehhez nagyon körültekintően kell eljárnunk, hogy olyan embereket delegáljunk a mérnöki csapatba, akik a fentiekben említettekkel azonosulva, célvezérelve tudnak együtt dolgozni.

K.G.: Vezetői szintről nézve mit értékelnek a legfontosabb hozadéknak a két cég együttműködésében?

Sz. Z.: Sokat tanulhattunk egymástól, és sokat taníthattunk egymásnak mind szakmailag, mind emberileg. Ahogyan a Magyar Építő Zrt.-nek is szüksége volt a ZÁÉV Zrt. szakértelmére és korábban megszerzett tapasztalataira, éppúgy igaz ez fordítva is. Ahogy korábban említettem, évek óta együtt dolgozunk, sok mindenben összecsiszolódtunk, sok mindent már félszavakból is megértünk, mégis megmaradtunk különbözőnek. De ez így is van rendjén.

D. G.: A magyar építőipari piacon tevékenykedő, meghatározó cégek közül számossal voltunk már konzorciumban és valósítottunk meg nagyobb projekteket sikeresen. Azt gondolom, a konzorciumban való együttműködés lehetőséget biztosít arra, hogy egymást kiegészítve és egymásra támaszkodva egyfajta tapasztalat- és tudáscsere menjen végbe. Ez a Magyar Építő Zrt.-vel különösen jól működik. Hiába az évtizedes szakmai múlt, ezen tapasztalatok mindig hasznosak számunkra. Rengeteg információ cserél gazdát, ami gyarapítja a tudásbázisunkat, ezzel növeli cégünk versenyképességét is. A csapatmunka és a tudásgyarapodás az egyik legnagyobb értéke az együttműködésnek.

K.G.: Minden közös projekten volt és van tudástranszfer, innováció. Hogyan csapódik le ezek hatása a cégek mindennapjaiban?

D. G.: Valóban, de ezen innovációknak a hozadékát sokszor csak a későbbi projektjeink alkalmával tudjuk igazán kamatoztatni. Az így szerzett innovációk alkalmazása olykor előnyt jelenthetnek egy tenderen való részvételnél vagy a beruházás megvalósítása alkalmával, a kivitelezési idő, a minőség és a gazdaságosság szempontjainál is.

Sz. Z.: Büszke vagyok kollégáimra, akik szívesen vettek minden technológiai újítást és innovációt. Nem megijedtek, hanem megoldani akartak egy problémásnak tűnő helyzetet. A tanulás lehetőségét látták benne, és újabb tudás elsajátítását, amit később, egy másik projekten is tudnak majd alkalmazni.

K.G.: Forráshiány miatt kevesebb állami megrendeléshez jut az építőipar, az iparág visszaesése meg is kezdődött. Mennyire érinti ez önöket? Mekkora most a megrendelésállományuk?

D. G.: Tény. Sajnos ez a jelen gazdasági évünk tekintetében már érződik, és félő, hogy nagy változás a piaci helyzetet tekintve nem fog végbemenni, még akár a jövő év közepéig sem. Hazugság lenne azt mondani, hogy erre bárki is fel tudott volna készülni vagy előrelátóan tervezni. Az ilyen hosszú múltra visszatekintő vállalatok, mint amilyen a ZÁÉV Zrt. is, a fennállása során már több olyan gazdasági krízist is megélt, ami a magasépítési piacot jelentős mértékben érintette. Nem tudunk mást tenni, alkalmazkodunk a kialakult helyzethez, saját beruházásokat indítunk, és a határon túli szerepvállalásunkat erősítjük.

Sz. Z.: Érzékeljük, látjuk az építőipar jelentős visszaesését. Nyilvánvalóan ez minket is érint. A tavalyi évünket a 2021-es évhez hasonlóan zártuk. Ahhoz, hogy az idén is megőrizzük az árbevételi mutatóinkat, további tendereken szükséges győznünk, amit elsősorban a szabadpiaci munkákból remélünk. Azt is látjuk, hogy az árak folyamatos emelkedését a beruházók nem tudják elfogadni, azaz kifizetni, aminek következményeként a munkák jövedelmezősége csökken. Ezt a hatékonyság növelésével lehet és kell ellensúlyozni. Sajnos a mai magyar építőipar még mindig nem működik hatékonyan.

K.G.: Az állami kereslet visszaesik, a külföldi versenytársak árversenyt kezdenek, miközben a magas energiaárak és infláció, az euróárfolyam volatilitása tovább rontják a magyar generálkivitelezők helyzetét. Hogyan értékelik a piaci kilátásokat?

Sz. Z.: Bizonyosan nehezebb helyzet vár ránk is, mint az ezt megelőző években. Az állami megrendelések drasztikusan csökkennek, a piaci verseny egyre élesebb, amit még tovább feszítenek a hazánkban dolgozni szándékozó külföldi, főként keletről érkező szak- és generálkivitelezők. Az ő munkakultúrájuk más, sokkal többet dolgoznak, mint napi 8 óra, ráadásul hétvégén is. Ebben a versenyben kell helytállniuk a magyar vállalkozásoknak, ami nem egyszerű.

D. G.: Valóban nem túl fényes a helyzet, de azt gondolom, hogy ez nem csak a mi iparágunkat érinti. Az árverseny tekintetében a versenytársakat ugyanolyan hatások érik, mint minket, az energiaár és az infláció mértéke mindenkire hatást gyakorolnak. Ezen hatásokat kénytelenek vagyunk a vállalásainkba beépíteni, ami sajnos leginkább a beruházói kedvet befolyásolja, és ha ez a kedv elvész, akkor vele együtt számunkra a munka is. Sajnos a korábban kötött és élő szerződéseinkben, mikor még ezekkel a hatásokkal nem tudtunk kalkulálni, ott ezek komoly negatív hatással jelentkeznek.

K.G.: Mi segíthet a nehezebb időszak átvészelésében? További diverzifikáció a tevékenységi köröket illetően? Vagy a magánszektor növekvő ipari-logisztikai beruházásai?

D. G.: Mint említettem, keresnünk kell az újabb lehetőségeket, akár a határon túli piacokon is. Véleményem szerint a magánszektor ipari és logisztikai beruházásai újabb érdekes kihívást jelenthetnek. Számos olyan beruházó van jelen a magyar piacon, aki teljesen más elképzeléssel, értékrenddel bír, mint amit korábban tapasztalhattunk. Ez egy újfajta versenyt eredményezett a piacon, nem beszélve arról, hogy megjelentek olyan külföldi vállalatok is, akik gazdasági helyzetükből adódóan nagyon negatív hatással vannak. Más vállalati kultúrával, más minőségi követelményrendszerrel és óriási erőforrásbázissal rendelkeznek – nagyon eltérőek attól, amit a jelen magyar építőipari piac képvisel. Ezekkel a cégekkel, nagyon nehéz felvenni a versenyt.

Sz. Z.: Nézzük a dolog pozitív oldalát is. A nehezebb időszakok arra jók, hogy kénytelenek legyünk átgondolni, mit is csinálunk rosszul vagy nem hatékonyan. Kimozdít a komfortzónánkból, amire pozitívan kell tekinteni. Igen, szélesíteni kell a tevékenységi kört, előtérbe kerülhetnek a magánszektor beruházásai, de látunk lehetőséget saját fejlesztések megvalósításában is, bár ennek a jelenlegi pénzpiaci kamatkörnyezet nem kedvez. Remélem, hogy ez utóbbiban lesznek pozitív változások az év végére. Ettől függetlenül pozitívan kell tekintenünk a jövőbe, mint mindig a cégünk 130 éves történetében.

 

Az interjú 2023. június elején készült, megjelent a Magyar Építő Fórum magazin 2023. nyári számában (No. 90). Helyszíni fotók: Zoltai András (Magyar Építő Fórum), stadion fotók:  Magyar Építő.

Ajánló a Magyar Építő Fórum legújabb számából


Lapunk ezúttal is megkérdezte az építőgép forgalmazó és gépkölcsönző szektorban működő nagyvállalatok vezetőit, hogyan értékelik az elmúlt évet és mit várnak 2024-től. 

A világ legjelentősebb építőipari gépkiállításai közül messze az INTERMAT az, amelyik a leghosszabb múltra tekint vissza.Előzetes körkép és gyártói információk. 

2024. évi várakozások az építőiparban. ÉVOSZ: a rendelésállományt és a cégek véleményét figyelembe véve az építőipar 2024-ben a termelés csökkenésére készül.

Impresszum Előfizetés Médiaajánlat Adatvédelem

Brand Content Kft. 2022 ©