Okos otthon - mindenki bejöhet?

Az okosotthon képes érzékelni a ház környezetét és a belső állapotokat, és az elektromos rendszereket úgy irányítani, hogy azok a leghatékonyabban működjenek.

2022. január 12.

Az intelligens otthon fogalmát először 1984-ben használta az Amerikai Házépítők Szövetsége. Az intelligens otthon – vagy okosotthon – egy komplex számítógépes rendszernek hála képes érzékelni környezetét és a belső állapotokat, és a ház különféle elektromos rendszereit úgy irányítani, hogy azok a lehető leghatékonyabban működjenek. Szarvas Péter, a Chameleon Smart Home Zrt. vezérigazgatója a technológia jelenlegi fejlettségi szintjét értékelte.

MAÉP: Az önök cégét mikor alapították, és milyenek voltak az első éveik?

Szarvas Péter: 2017 végén alakultunk, és gyakorlatilag 2018 volt az első olyan üzleti évünk, amelyik pénzügyi eredménnyel zárult. 2018-ban még főként ismerősök körében terjesztettük a terméket. A piacra lépésnél azért nehéz a bizalmat megnyerni, mert a technológia hosszú távon ott marad az emberek házában – amíg a saját ismerőseink nem bíznak benne, addig a piacra is nehéz kivinni.

MAÉP: Első hallásra meglepő a névválasztás. Ki volt az ötletadó?

Sz. P.: Tőlem származik a név. Két sugallata van a névnek, az egyik a kaméleon, amely mint egy láthatatlan élőlény, belesimul a környezetébe, és úgy gondolom, hogy a jó okosotthon is ilyen. Tehát attól jó egy okosotthon, ha ránézésre nem látszik rajta, hogy okosotthon.

MAÉP: A kaméleonról viszont az első asszociáció az, hogy váltogatja a színét. Ez inkább pejoratív, mint pozitív.

Sz. P.: Ez az egyik oldala. A színváltás meg, ugye, azt is sugallja, hogy a kaméleon lehet sokszínű. Tehát az, ha mi kiépítenénk egy okosotthonrendszert, és egy adott gyártó termékeit beépítenénk a lakásba, azzal gyakorlatilag aláírnánk egy 20 éves szerződést az adott gyártóval, mert belekerül az összes helyre a modul, úgy van kábelezve, úgy van kialakítva. Nekem ez a fajta felfogás nem tetszett, ezért kerestem egy olyan rendszert, amit én stabilan tudok telepíteni a házamba, elvégzi az alapvető funkciókat – világítást kapcsol, fűtést vezérel, érzékeli a dolgokat –, és majd ahogy fejlődik a technika meg a technológia, eldöntöm, hogy milyen okosotthonrendszer lesz abban a lakásban. Na, hát ilyen nem volt. Minden gyártó a saját mobilapplikációját, saját funkcióit, saját eszközeit nyomja. Ezért kezdtünk el egy kétrétegű okosotthon-megoldást fejleszteni. Egy stabil alapréteg, ami a vezérléssel foglalkozik, és arra ráépül most már egy szoftver, egy mobilapplikáció, egy logika, egy programozhatósági lehetőség, egy konfigurációs felület. Tehát mi egy komplett okosotthon-megoldást adunk, annyi különbséggel, hogy két rétegben van fölépítve, és bárki csatlakozhat az alsó réteghez is, tehát nem kell feltétlenül a mi megoldásunkat választani.

MAÉP: A Chameleon – rendszerfüggetlenségéből fakadóan – jól együttműködik más gyártók rendszereivel is. Tehát kompatibilis és bővíthető más márkák szoftvereivel és hardvereivel. Mit részesítenek előnyben partnereikkel szemben? Az üzleti együttműködést vagy a licencvásárlást?

Sz. P.: Itt most ez egy fordított helyzet, mert mi vagyunk elöl, mi vagyunk benn a házban. Tehát az infrastruktúrát úgy kell kialakítani, hogy a mi rendszerünknek megfelelően működjön, és innen származik a rugalmasság, hogy mivel mi már ott vagyunk, más rendszer már szabadon tud kapcsolódni ehhez.

MAÉP: Önöknek melyik részszakterület a legfőbb erősségük?

Sz. P.: Hát igazából ez egy komplex dolog, mert egy okosotthon is komplex. Ha valaki fölmegy az oldalunkra, akkor azt látja, hogy van körülbelül 18 választható funkció. Azért 18, mert mi ennyit találtunk ki, de ha az ügyfélnek van egy 19. vagy egy 20. ötlete, akkor nyilván a modulokból azokat is össze lehet rakni. Alapfunkcióként tapasztalataink szerint a fűtés, a világítás, az árnyékolás vezérlését, valamint a biztonságtechnikát preferálják az ügyfelek.

MAÉP: Hogy kell elképzelni egy okostársasházat vagy egy okoslakóparkot?

Sz. P.: Ahogy most okosításra kerülnek a társasházi lakások, az úgy néz ki, hogy az egyes lakásokban kitalálnak néhány okosfunkciót, de mondjuk úgy, hogy a világításvezérlésből sem a teljeset, hanem például csak két lámpát tudnak vezérelni – nyilván, hogy adjanak is valamit, de azért ne is kerüljön sokba. Az ingatlanberuházóknál tehát ez volt az irány. Most már ez szerencsére kezd megváltozni. A Metrodom például teljes okosotthont ad, tehát minden funkció vezérelhető. De itt is csak alapfunkciókról beszélünk. És ami nagyon hiányzik nekem a társasházi koncepcióból, az az, hogy a társasházi elemek, amik benne vannak magában a társasházban, nem kommunikálnak a lakással. Tehát hiába van nekem egy szép okoslakásom, ha valaki jön és nem látom a mobilon, mert a kaputelefon kint nem olyan, amivel én tudok kapcsolódni, akkor azt a funkciót elbuktam. Ugyanígy nem tudom kinyitni a garázsajtót, ha kocsival érkezem, vagy ha leállok a pincébe, nem fog lejönni nekem a lift, mert nem hívja le senki. Tehát hogy nincsenek összekötve a társasházi infrastruktúrák maguknak a lakásoknak az okosításával. Ezt kellett megoldanunk, hogy így az otthon is független legyen. Tehát az egyikben lehet egy Apple HomeKit, a másikban lehet egy Loxone, a harmadikban egy Amazon Alexa, és ezek is ugyanúgy elérik a társasháznak a közös dolgait. Tehát nem határozom meg, hogy minden egyes lakásban Chameleon-applikációnak kell lennie, hanem az ügyfélre bízom a választást, de mégis egységes infrastruktúrát adok. Ez az, ami szerintem egyedülálló a termékünkben.

MAÉP: Külföldön hol tart most a technológia? Vannak-e olyan minták, amelyek iránymutatónak tekintendők a magyarországi okosotthon-megvalósításoknál?

Külföldön – különösen a tengerentúlon – sokkal meghatározóbbak a globálisan is nagy piaci szereplők (mint például az Apple), mint a közép-kelet-európai régióban, ahol sokkal több, tudásban is nagyon különböző rendszer verseng egymással. Sokat számít az a nem elhanyagolható tényező is, hogy a beszédfelismerő rendszerek képessége egészen máshol tart az angol nyelv esetében, mint mondjuk magyarul – miközben egy modern rendszerrel szemben a hangvezérlés ma már alapelvárás. Világszerte jellemző, hogy az összetettebb, nagyobb tudású – ami az automatizációival jóval túlmutat a távfelügyeleten és az időzítés lehetőségén – okosotthonrendszerek elterjedtsége alacsonyabb. Jellemzően a vezeték nélküli, szigetszerű IoT-megoldások dominálnak mindenhol. Különösen Észak-Amerikára igaz ez, ahol a könnyűszerkezetes építkezés a legelterjedtebb. Mivel ez a megoldás Európában az itteni tradicionális építőipari megoldásokhoz képest elenyésző, itt még nagyon sokáig a vezetékes rendszerek fogják csak elérni a megfelelő minőséget.

Az okosotthonok fejlődési iránya egyértelmű. Csak azok a rendszerek lesznek hosszú távon is versenyképesek, amelyek nyíltak, és képesek minél több eszközzel kapcsolatot létesíteni. Szerencsére ma már látszik, hogy a szigetszerű, gyártóspecifikus megoldásokkal szemben a világpiac is ebbe az irányba halad. A tavalyi év végén a legnagyobb piaci szereplők (közöttük például az Amazon, az Apple, a Google) megegyeztek egy közös kommunikációs sztenderdben (Connected Home over IP).

MAÉP: Ha megvalósulnak a projektek, lesz elegendő szakember a működtetéshez?

Sz. P.: Ez kulcskérdés. Egy jó okosotthon elképzelhetetlen kiváló tervezés nélkül. Az működik házilag, ha elmegy az ember, és mondjuk, vesz egy Philips Hue égőt és becsavarja. De azzal csak a funkcionalitás 5%-át lehet elérni. Ha viszont például egy azonnali melegvíz-funkciót szeretnék – odalépek a csaphoz, kinyitom, és ott meleg víz folyik ­–, eleve úgy kell megcsinálni a vezetéket, hogy oda-vissza tudjon menni a víz, kell valami érzékelő, ami ezt figyeli, kell egy program bele, ami ezt összerakja: elmentek, nincsenek otthon, nem keringetem. Ezt a fajta összetett funkciót nem lehet tervezés nélkül létrehozni. A rendszerünket nagyon egyszerűen lehet egyébként programozni, direkt arra törekedtünk, hogy a mostani villanyszerelők, gyenge áramú szerelők, riasztósok, akik közel állnak ezekhez a dolgokhoz, át tudják magukat képezni, és birtokában legyenek ezeknek a képességeknek. Nálunk a képzés egyébként úgy néz ki, hogy két szintre van bontva. Az egyik az L1 szintű képzés, amikor villanyszerelőknek mutatjuk be, hogy hogyan kell előkábelezni, hogyan kell kialakítani a hálózatot. A második szint, hogy hogyan lehet programozni, hogyan lehet más rendszerekkel integrálni, az az integrátori képzés. Mostanra közel 70 villanyszerelőt és integrátort képeztünk ki.

És ez a szám várhatóan tovább növekszik majd, mert ki ne akarná, hogy az otthona okosotthon legyen? Az okosotthonok megvalósítása pedig olyan szakembereket kíván meg, akik a technológia fejlődését naprakészen követő tudással vannak felvértezve.

Varga János

Az interjú megjelent a Magyar Építő Fórum magazin 2020. decemberi (No.80) számában

Kommentek

Kommenteléshez be kell lépni.   , Regisztráció

Ajánló a Magyar Építő Fórum legújabb számából


A csehországi Dobříšban található Doosan Bobcat-központban rendezték meg a Bobcat Demo Days-t. A cég a legújabb termékeit és technológiáit mutatta be.   

 

Az ukrajnai háború és következményei hatására többé-kevésbé ugyanazok a tendenciák érvényesülnek a szomszédos országok építési piacán. Egy biztos: mindenkinek fájni fog.

Átadták a Néprajzi Múzeumot, amely a Liget Budapest projekt keretében épített újabb nagyszabású épület. Díjeső a terveknek, de hogyan készült el az épület? Interjú a projektvezetőkkel.

Impresszum Előfizetés Médiaajánlat Adatvédelem

Brand Content Kft. 2022 ©