Gyorsaság, kreativitás, rugalmasság

Az EB HUNGARY INVEST ügyvezető igazgatójával, Erdei Z. Józseffel beszélgettünk cégéről, a piaci változásokról és arról, hogyan készülnek a jövőre.

2023. április 18.

Kövesdy Gábor (Magyar Építő Fórum): Megnézve cégének elmúlt években elért gazdálkodási adatait, igen dinamikus fejlődés figyelhető meg: míg árbevételük 2019-ben 6 Mrd Ft volt, addig ez 2020-ban 12,5 Mrd-ra, majd 2021-ben 15,2 Mrd-ra változott. Mennyi lesz ez 2022-ben?

Erdei Z. József (EBH INVEST): Most folyik a tavalyi évünk pénzügyi zárása, ami alapján azt látjuk, hogy árbevételünk valahol 17 Mrd Ft körül lesz. Magyarán az elmúlt évben is sikerült picit növekednünk – de ha őszinték akarunk lenni, a 2022-es év a hazai építőipar számára nem volt egy sikerév.

K. G.: Ugyanilyen dinamikus fejlődés tapasztalható a vállalat adózott eredményében is: a 2019-es 170 M 2021-re 1 Mrd-ra nőtt; mindezt 70 fő körüli létszámmal sikerült elérni, ami elég erős hatékonyságnövekedést sejtet a háttérben, hiszen az egy főre eső árbevétel vagy adózott eredmény is jelentősen emelkedett.

E. Z. J.: Igen, a számokból ez olvasható ki, azonban a pontos helyzetértékeléshez érdemes még egy-két szempontot figyelembe venni. Utólag megállapíthatjuk, hogy az első Covid-leállásokat követő időszak általánosan kedvezett az építőipari marzsoknak: az építőipari cégek a nagy fokú bizonytalanság (beszerzés, termelés, határidők, munkaerő, munkadíj stb.) hatására komolyabb kockázati felárat áraztak be: aki ezt az árazási politikát 2020–2021-ben képes volt tartani, jelentősen javíthatott az eredményességén. Általános tendenciaként kijelenthetjük, hogy a szóban forgó időszakban a teljes hazai építőipari szektor profitabilitása nőtt.

A másik oka jövedelmezőségünk növekedésének valójában belső ok. Nagyjából ekkor sikerült átléptünk a vállalkozói típusú működésből a vállalatiba. Tapasztalatom alapján úgy gondolom, valójában kétféle működési modell létezik bármely cég számára: vagy vállalkozásként működik, vagy vállalatként. Az első esetben a felelősségi körök és a kontroll a vállalkozónál, az egyszemélyi vezetőnél van, de bizonyos méret felett egy új szervezeti struktúrát szükséges kialakítani, a feladatokat le kell osztani és a felelősségi köröket ennek megfelelően kell kijelölni. Erről természetesen szinte minden menedzsmenttankönyvben lehet olvasni, azonban nehéz jól megcsinálni. Őszintén: nekünk ez körülbelül 8 évünkbe telt. Szervezetfejlesztési szempontból 2017–2020 között volt a legemberpróbálóbb időszakunk: olykor azt éreztem, soha nem érünk ki ebből az alagútból – de szerencsére mindig sikerült a nehézségeken tovább lendülni, és észrevenni, hogy már látszik a fény az alagút végén.

K. G.: Beszéljünk a növekedéssel kapcsolatban a hazai kormányzati támogatásokról, EU-s pályázati forrásokról. Tudtak-e sikeresen pályázni, és ha igen, mire fordították a forrásokat?

E. Z. J.: Igen, az utóbbi 3-4 évben cégcsoport szinten – nagyjából 15 év sikertelen próbálkozása után – 5-6 pályázatot nyertünk: ebből van például vállalatirányítási ERP-rendszerünk, de ebből vannak különféle építőipari nagygépeink, állványrendszerünk is, illetve épül egy közepes méretű csarnokunk.

K. G.: Milyen típusú munkagépeket szereztek be, milyen egyéb fejlesztéseket folytattak?

E. Z. J.: Vásároltunk pofástörőt, rostagépet, de nagy kapacitású mobil betonüzemünk is lett, amihez önjáró betonmixert is sikerült beszereznünk. Természetesen a nagygépek mellett pár milliós építőipari munkagépeket, eszközöket is vásároltunk.

Egy kutatás-fejlesztési projekt keretében konzorciumi partnerünkkel egy termokatalitikus reaktort fejlesztettünk, ami a kommunális hulladéktól kezdve a műanyagon át többféle szerveshulladék-típust képes környezetbarát módon feldolgozni, illetve az így nyert végtermékekből energiát termel. A pályázat kutatás-fejlesztés szakasza lezárult, most további próbaüzemek következnek, amit valószínűleg egy hulladéktelepen végzünk, és a hulladéktelep energiaellátását is biztosítani fogjuk.

K. G.: Az EBH INVEST-nek hagyományosan három fő tevékenységi területe van: magasépítési és mélyépítési generálkivitelezés, valamint ingatlanfejlesztés – bár ez utóbbi az elmúlt időszakban mintha háttérbe szorult volna.

E. Z. J.: Igen, a generálkivitelezés a fő tevékenységünk, azon belül is elsősorban a magasépítés – bár sok mélyépítési referenciánk is van (vasútépítés, útépítés, infrastruktúra-fejlesztés, parképítés). De kétségtelen: elsősorban magasépítő generálkivitelezők vagyunk.

K. G.: Tehát ez a legerősebb láb a három közül, felteszem, a bevételekben is.

E. Z. J.: A magasépítés aránya kb. 80%. A generálkivitelezésen belül próbálunk jelenleg inkább a versenypiacon helytállni: 2015-től 2020-ig elsősorban a versenypiacról szereztük munkáinkat. A Covid-válság hatására 2020-ban az akkori fő területünk, az iroda- és a szállodakivitelezés igen nagy ütést kapott. A pandémia a két kiemelt tevékenységi területünket állította le. A lakásépítéseknél 2020. január 1-jével kivezették az 5%-os kedvezményes ÁFA-t (amit később visszaállítottak, de az már nem pörgette fel újra a piacot); mindenesetre 2020 elején a Covidtól függetlenül álltak le a lakásépítések, amihez hozzájött, hogy a versenypiac nagyon összeszűkült. Az irodapiaci munkák a home office hatására, a szállodapiac az utazási korlátozások miatt, a kiskereskedelem az erősödő online vásárlási magatartás miatt került lejtőre. A logisztika ekkor kezdett felfutni: nem rögtön 2020 márciusában, hanem egy jó fél évvel később, ami még mindig tart. A felsorolt okok miatt 2020 tavaszán váltottunk, az állami munkákra helyeztük a fókuszt: csökkentettük a megtérülési elvárásainkat, ami szerencsére bevált, mert sok állami megrendelést tudtunk elnyerni.

K. G.: Milyen éles a verseny most a piacon?

E. Z. J.: 2020 második felében és 2021-ben nagyon erős lett az állami szerepvállalás az építőipari szektorban, ami 2022-ben elég erőteljesen kezdett csökkenni. A kormányzati költségvisszafogások hatására 14 munkánk állt le, így megrendelési portfóliónkban mára újra kisebbségben vannak az állami megrendelések. Úgyhogy kijelenthetjük, hogy ismét a versenyszférára fókuszálunk: új irányokat keresünk az építőiparban, másrészt új területeken próbáljuk ki magunkat.

K. G.: Mások is abban reménykednek, hogy bár az állami beruházások megálltak, majd a versenyszféra, különös tekintettel a külföldi beruházások, gyárépítések száma növekszik. Igen ám, de azt vehetjük észre, hogy a dél-koreai beruházók saját kivitelezővel jönnek, megjelent a török építőipari kapacitás, és érkeznek mások is. Mit gondol, ez hogyan hat a hazai építőipar helyzetére?

E. Z. J.: Az építőiparnak egy jelentős része, amelyik a versenyszférában is talpon tud maradni, elsősorban a kínai, másodsorban a dél-koreai beruházások felé fordul. Ezek a beruházások piaci alapon működnek, így a külföldi építőipari cégek megjelenése valóban elég nagy kockázat – sőt, a legnagyobb leselkedő kockázat – itthon. Egy-két komparatív előnyükkel nehéz versenyezni. Tapasztalatom alapján leginkább a török cégekkel emberpróbáló versenyezni, hiszen egyik nagy előnyük, hogy náluk az alapanyag jóval olcsóbban beszerezhető. Az építőipar főleg energiaintenzív nyersanyagokra támaszkodik: a cement, a vas, az égetett kerámia, tégla, cserép, üveg, de még a szigetelések gyártása is sok energiát emészt fel. Törökország kis-ázsiai térségében nagyon olcsón tudnak építőanyagot, pl. cementet, acéltermékeket beszerezni vagy előállítani. A másik előnyük az előregyártásból adódik, ami mindenhol fejlődik az építőiparon belül. Törökországban olcsó a munkaerő, ezért szinte lehetetlen velük versenyezni. Éppen most láttam egy elemzést arról, hogy előregyártott vasbeton szerkezeteket – az európai uniós vagy magyarországi árakhoz képest – akár negyedáron képesek előállítani, és ennek az árelőnynek csak egy kisebb hányadát viszi el a felmerülő szállítási költség.

K.G.: Térjünk át egy másik tevékenységi területükre, a műemlékfelújításra. Nagyon egyedi tevékenység, számos érdekes és izgalmas szakmai kihívást tartalmaz, és biztosan sok szépséget ad.

EZJ.: Igen, ezt jól mondja, cégünk életét szinte folyamatosan végig kísérte és erős lábunk lett: valahogy mindig megtaláltuk ezeket a munkákat, vagy azok találtak meg minket. És valóban: kétségtelenül van benne izgalom, egy kis misztérium. Szeretjük ezeket a munkákat csinálni – és kellő tapasztalattal rendelkezünk e szakterületen.

K.G.: Mekkora arányt képvisel a műemlékfelújítás a bevételeiken belül?

EZJ.: Ez egyváltozó súlyú, csökkenő tendenciájú terület, 2012-13-ban még 80% volt, napjainkban ez inkább már csak a 20% körül mozog.

K.G.: Mennyire kockázatos-e a műemléki munkák elvállalása? Izgalom azzal kapcsolatban is lehet, hogy műemléki jellegű munka közben sok meglepetés érheti az embert ...

EZJ.: Izgalomnak nevezhetjük, hogy pontosan mit találunk az ilyen épületeknél. Nagyon nehéz az ajánlatadási szakaszban alaposan és jól felmérni egy műemléképületet, és arra pontos és minden részletre kiterjedő ajánlatot adni, hiszen ezeknél a munkáknál menet közben sokkal több csontváz esik ki a szekrényből. Sokszor megtörténik, hogy előkerül valamilyen rejtett statikai vagy szigetelési probléma, vagy mondjuk általában a faszerkezeteknél egy speciális kártevő, gomba, rovar, vagy bárhol rejtett vizesedés, amire eredetileg senki sem számított. Aki műemlék épületeket újít fel, számíthat rá, hogy a munkálatok lényegesen többe fognak kerülni, mint azt az elején gondolja.

K. G.: Új szolgáltatási területként jelent meg önöknél az úgynevezett „vállalati rezsicsökkentés”. Ha én most egy érdeklődő vagyok és bekopogok önökhöz, konkrétan mit tudnak ajánlani nekem?

E. Z. J.: Amikor 2022 második fél évében láttuk, hogy a kivitelezésben mekkora volumen-visszaesés várható, megvizsgáltuk a különféle kitörési pontokat. Az elszállt energiaárakat látva úgy döntöttünk, hogy az épületeik és működésük kapcsán energiaérzékeny vállalatoknak komplex, teljes körű szolgáltatásként „vállalati rezsicsökkentési programot” kínálunk: legyen szó akár ipari, irodai, hotel vagy bármilyen kereskedelmi ingatlanról. Azt tapasztaljuk, hogy erre komoly piaci igény mutatkozik. Az utóbbi 2-3 évben 10–15, komolyabb energetikai felújítást is tartalmazó generálkivitelezési projektünk volt, melyek eredményeiből és méréseiből összeállítottunk egy energetikai adatbázist, amelyből egy speciális energetikai kalkulátort fejlesztettünk. Ha valaki megosztja velünk ingatlanának éves áram- és gázfogyasztását, akkor meg tudjuk mondani, hogy az épületén végzett bizonyos modernizálásokkal (homlokzat- és tetőszigetelés, nyílászárócsere, gépészeti felújítás, napelem, épületfelügyeleti rendszer stb.) mennyi pénzt spórolhat, ráadásul erre garanciát is vállalunk.

K. G.: Szolgáltatásuk diverzifikációjának jegyében van-e még valami a tarsolyukban?

E. Z. J.: Igen, régóta dédelgetett álmunk belépni a hazai bányászati és építőanyag-gyártási piacra. Ez is egy új irány, az első lépéseket itt is megtettük, különféle helyszíneket és bányákat kutattunk fel.

K. G.: Mit szeretnének gyártani, illetve bányászni?

E. Z. J.: Elsősorban sódert és zúzott követ. Rugalmasak, gyorsak vagyunk, már épül is a betonüzemünk Debrecenben, regionális fejlődés szempontjából az egyik legjobb helyen az országban.

Új irány még az építőanyag-kereskedelem, ahol szintén próbáljuk megvetni lábunkat.

K. G.: A tervek és a lehetőségek terén igazán ambiciózus a cég: hulladékkezelési fejlesztés, vállalati rezsicsökkentés, bányászati tevékenység, betonüzem-építés, építőanyag-nagykereskedelem. Gondoltak már arra, hogy esetleg túl nagy az önbizalom?

EZJ.: Lehet, talán jogos a felvetés. Engedje meg, hogy egy kicsit messzebbről közelítsem meg a kérdést. Azt látom – és ezzel nem árulok el nagy titkot –, hogy világunk egyre gyorsulva változik, elég csak az elmúlt néhány évre visszatekinteni. Ilyen környezetben a gyorsaság, a kreativitás és a rugalmasság az a három tulajdonság, ami az élet számtalan területén egyre fontosabbá válik, és a régebben megszerzett tudás devalválódik. Számos olyan példát tudunk mondani, amikor tapasztalt, régi motorosok egyik pillanatról a másikra tűnnek el (csak egy ilyen pl. a Nokia), és a helyüket a piaci igényekhez és a lehetőségekhez jobban alkalmazkodó versenytársak veszik át.

K. G.: Az elmúlt 1-2 évben cégük „hagyományos” tevékenységi területén melyik szakmai teljesítményükre a legbüszkébb?

E. Z. J.: Szerencsére nehéz kiemelni egyet, több ilyen is van. A közelmúltból talán az V. kerületben található Irányi Palota, ami három szakmai díjat is nyert. Ez egy belvárosi foghíjbeépítés, aminek különlegessége, hogy tartófalakat épületen belül úgy kellett elbontani, hogy a födémek megmaradjanak. Ezért a pincétől a padlásig feldúcoltuk, felépítettük rá a többszintű koporsófödémet, majd aláépítettük a függőleges tartószerkezeteket, hogy tartsa is valami a koporsófödémet. Lényegében felülről lefelé építkeztünk, ami azért is különleges volt, mert egy igen szűk belvárosi, zsebkendőnyi területen kellett dolgoznunk. Szintén az épület egyediségét és minőségét adják vissza annak egyedülálló, hazánkban kevésbé elterjedt belsőépítészeti megoldásai, és különleges az épület dizájnja is. Az épület a 2021-es Év Irodája szavazáson „Az Év Irodaháza” kategóriában nyert, valamint az Év Homlokzata c. pályázat keretein belül, műemlék kategóriában is díjat kapott. Az épület 2022-es szakmai díja az Építőipari Nívódíj, melyet a közelmúltban vehettünk át.

Egyébként nagyon büszkék vagyunk például a füzérradványi Károlyi-kastély felújítására, valamint arra, hogy jelenleg a Richter Gedeon Nyrt. Zoboki Gábor által tervezett irodaházának szerkezetépítését és „shell and core” munkáit végezzük. Tehát a Károlyi-kastély mellett az ország egyik legnevesebb építésze által tervezett hipermodern épületet kivitelezésében is részt veszünk.

K. G.: Mit gondol, mi volt a legjobb vezetői döntése? És ha már itt tartunk, mi az, ami nem sikerült túl jól?

E. Z. J.: Rossz döntés? Persze, ilyenek is voltak, az egyik legemlékezetesebb talán: 2015-ben, amikor a szervezetfejlesztési átalakításunk első köre lezárult, azt hittem, nyugodtan hátra dőlhetek, és rábízhatom a szakterületek vezetőire annak egész cégre vonatkozó hatékony megvalósítását. Én teljesen kivonultam a folyamatból, azt gondoltam, innen a szervezet működni fog. Hiba volt részemről, és aztán későn ébredtem rá – sőt, majdnem végzetesen későn –, hogy nem működik. Így 2017-ben újra neki kellett fogni, valamint a teljes szervezeti struktúrát szükséges volt újraépíteni. Így jön ki az a hosszú időszak, aminek a végére meg tudtuk valósítani a vállalati struktúra kialakítását. Ott és akkor rosszul döntöttem, amikor elengedtem a gyeplőt.

K. G.: Nagyon szerényen nem beszél a jó döntéseiről. Vagy az összes többi döntése jó volt?

E. Z. J.: Muszáj minden kérdésre válaszolnom?

K. G.: A következőre igen: az interjúra érkezve összefutottunk a recepciónál az egyik hazai punk-rock banda frontemberével. Megkérdezhetjük mi járatban volt?

E. Z. J.: A következő lemezfelvételük költségeit álljuk. Mi ezt nem szponzorációként, hanem CSR-tevékenységként értelmezzük: cégünk logója meg sem jelenik a lemezen. Szerény lehetőségeikkel támogatjuk a magyar kultúra ezen szegletét, a minőségi „rock and roll” fennmaradását.

K. G.: Utolsó kérdésem: milyen lesz az EBH Invest 3 év múlva?

E. Z. J.: Korábban próbáltunk külföldön is lábakat növeszteni, egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel: kiviteleztünk már Ausztriában, Németországban, de Romániában is. Ezek „full scale-ek” voltak, tehát mindegyik zöldmezős ingatlanfejlesztés, illetve komplett generálkivitelezés – ami Budapestről nem olyan egyszerű feladat. Nem adtuk fel ezen szándékunkat, bár korántsem biztos, hogy ez lesz cégünk jövőjének sikersztorija és további fejlődésünk alapja, de jól mutatja, mennyire próbálunk diverzifikálni.

Egyébként vállalati stratégiánkat a korábban említett 3 érték alapján alakítjuk: az építőipart tágabb értelemben nézzük, és az építőanyag-gyártás, a kereskedelem, a bányászat és az energetika felé is erőteljesen nyitunk, ebben látunk most fantáziát.

Milyenek leszünk 3 év múlva? Természetesen ugyanolyan dinamikusak, mint amilyenek az elmúlt 3 évben voltunk.

 

Az interjú 2023. március közepén készült, megjelent a Magyar Építő Fórum magazin 2023. tavaszi számában (No. 89). Fotók: Horváth Barnabás (Magyar Építő Fórum).

Ajánló a Magyar Építő Fórum legújabb számából


Lapunk ezúttal is megkérdezte az építőgép forgalmazó és gépkölcsönző szektorban működő nagyvállalatok vezetőit, hogyan értékelik az elmúlt évet és mit várnak 2024-től. 

A világ legjelentősebb építőipari gépkiállításai közül messze az INTERMAT az, amelyik a leghosszabb múltra tekint vissza.Előzetes körkép és gyártói információk. 

2024. évi várakozások az építőiparban. ÉVOSZ: a rendelésállományt és a cégek véleményét figyelembe véve az építőipar 2024-ben a termelés csökkenésére készül.

Impresszum Előfizetés Médiaajánlat Adatvédelem Süti beállítások

Brand Content Kft. 2022 ©