Építés járvány idején

2020. június 30.

MAÉP: Az evosz.hu oldalon heti rendszerességgel publikáltak összefoglaló írásokat, amelyek célja a koronavírus-járvány építőiparra gyakorolt hatásának bemutatása, valamint javaslatok megfogalmazása az ágazat teljesítőképességének megtartása érdekében. Valóban heti, sőt napi rendszerességgel keletkeztek újabb és újabb iparági reakciók. Hogyan lehetett ezeket naprakészen követni? Kialakítottak valamilyen jelzőrendszert?

Koji László: Több módszer is van. Meghatározott körből naponta kérünk telefonos interjút, az ÉVOSZ főállású kollégái naponta tartják a kapcsolatot az önkéntes tagokkal. Az ország különböző pontjairól meghatározott témákban kérjük az információt.

MAÉP: A portfolio.hu elkészítette saját becslését az idei magyar GDP-növekedésre vonatkozóan. Számításaik szerint a magyar gazdaság 4,4%-os visszaesést mutathat, ha az alapforgatókönyv valósul meg. Az optimista forgatókönyv 2,8, a pesszimista szcenárió pedig 7,3%-os visszaesést mutat. Ön szerint milyen számok lehetnek az építőiparban?

K. L.: A legoptimistább becslésünk az, hogy 5%-kal csökken az építőipar teljesítménye. A realitása egy 10%-os csökkenésnek lehet, rossz esetben pedig nem tudjuk, eshet akár 15-18%-kal is.

MAÉP: És az egyes ágazatoknál ez hogyan jelentkezik, hol a legnagyobb, hol a legkisebb?

K. L.: Én ebben nem jósolnék. Azt lehet látni, hogy jelenleg a mélyépítési alágazatnak 25%-kal kisebb a rendelésállománya, az ágazat egészét tekintve körülbelül 16%-kal. Nem tudjuk megjósolni, hogy melyik alágazat fog rendelést kapni az év hátralévő részében.

MAÉP: Felvázolhatók-e rövidebb-hosszabb távú trendek az egyes iparági területeken?

K. L.: Óvatos becsléssel igen. Én azt gondolom, hogy a lakásépítés területén teljesen biztos, hogy ez évben az új építésű lakásoknál jelentős visszaesés lesz. Legkisebb mértékben talán az állami megrendelések csökkenhetnek, és ha bezuhan is az építőipar rendelésállománya – merthogy a kivitelezés nem velünk kezdődik, hanem a megrendelővel –, nagy valószínűséggel az az évben elhalasztott, lemondott beruházások legkésőbb 2021-ben megrendelésre kerülhetnek, és 2022-től kiegyenesedhet az építőipar legrosszabb esetben is.

MAÉP: Lehet-e ezt tovább bontani szegmensekre?

K. L.: Nem akarom szegmensekre bontani. Egymástól teljesen elkülönülten a mélyépítési alágazat és a magasépítési ágazat tud mozogni. A magasépítési vagy épületépítési alágazattal arányosan mozog a szakszerelő iparnak a mozgása, de hogy ez hogyan fog alakulni, most nagyon részletes elemzésbe lehetne belemenni. Tehát ha a járványhelyzet tovább nem sújt már bennünket, akkor én azt gondolom, hogy a mélyépítés területén éves szinten a múlt évhez képest egy 8-10%-os csökkenés lehet, a magasépítés területén ez 4-5% lehet. És a szakszerelőipar területén is. De hát ezek jóslások, azt se látjuk, hogy a kormányzat hogyan fog az építési ágazatra rásegíteni. Ugye kiemelt ágazatként még ezt követően, majd a következő hetekben lesz kezelve. Egyelőre drasztikusan, 35%-kal a magasépítési ágazat rendelési állománya csökkent egyik hónapról a másikra. Ezek nagyon kemény számok. Mi egy olyan ágazat vagyunk, hogy jelen pillanatban a múlt évben megkötött szerződéseinket teljesítjük határidőre, ezért az építőiparnak az első negyedévben még ugyanolyan volt a teljesítménye, mint a múlt évben, viszont a kifutó munkák helyett újakat nem tud olyan mértékben kötni az építési vállalkozó – különösen a mikro- és a kisvállalkozók –, mert nekik rövid átfutási idejű munkáik vannak, ezek nekik már befejeződtek, és nem tudnak újat kötni. Ha most tovább csökken az építőipar rendelésállománya, akkor nálunk a válság nem most fejti ki a hatását, hanem úgy isten igazából egy hónap múlva és a következő fél évben, amikor is fognak hiányozni a március, április, május hónapban meg nem köthetett szerződések.

MAÉP: A kereslet csökkenése erősíti a versenyt az építőipari vállalkozások között, különösen igaz ez az alvállalkozók versenyére. Április közepétől számos területen továbbra is az ajánlati és vállalási árak csökkenését lehet tapasztalni.

K. L.: Leginkább az épületépítés területén van ez, mert ott a legnagyobb a verseny.

MAÉP: A mikro- és kisvállalkozói körnek jellemzően rövidebb átfutási idejű munkája van, amit befejezve nehezebben tudnak újabb szerződéseket kötni a magánmegrendelői, lakossági körben, ezért megjelent a munkaerő-elbocsátás, növekszik a szakmán belüli álláskeresők száma. Egyelőre minden munkahelyét elvesztő kolléga talál munkát más vállalkozásnál? Hosszabb távon elképzelhető-e, hogy ismét a munkaerő iránti kereslet lesz a domináns, ha lecsillapodik az elbocsátási hullám?

K. L.: Az építőiparban a szakmunkás és mérnök iránti kereslet a járványhelyzet közepette is fennmaradt. Tehát ezen a járványhelyzet nem változtatott. Azáltal, hogy a munkák csökkennek, és kevesebb élőmunkaerő kell hozzá, első lépésben a segédmunkások és a betanított munkások kerülnek elbocsátásra, márpedig elbocsátásra kerülnek, mert a kormányzati gazdaságsegítő támogatások az építőiparban ezen a területen nehezen használhatók. Mire gondolok? Hogy nem életszerű az építőiparban a rövidített munkaidőben való foglalkoztatás, mert attól, hogy nekem négy brigádom van, és úgy adjak mindegyiknek munkát, hogy négyóránként lecserélem a kőműveseket a kivitelezésen, ez nem életszerű, nem működik, egymásra épülő szakmák is vannak és határidős feladatok. Tehát nem hitelt fognak felvenni az építőipari cégek, és nem részmunkaidőben foglalkoztatnak, hanem ha csökken a munka, úgy tudnak életben maradni, hogy bizonyos gépeket leállítanak és az élőmunkától, amelyikre nincs szükség, megválnak. És ugye mindenki azt kérdezi, hogy hol van ez az inflexiós pont. Én azt gondolom, hogy május végén itt van az az inflexiós pont, május végén, június hónapra jellemző lesz az, hogy ha tovább csökken a rendelésállományuk, akkor rákényszerülnek első lépésben a segédmunkások, betanított munkások elbocsátására, és akkor már nem vagyok benne biztos, hogy továbbra is 335 ezer embert tud az építőipar foglalkoztatni június végén, hogyha a rendelésállomány ilyen mértékben csökken, mint amit március–április vagy május hónapban megéltünk.

MAÉP: Érdekes címet adtak egy június elején megrendezendő videokonferenciának: Az újrakezdés üzleti modellje. Mely iparági szegmens kényszerül újrakezdésre ön szerint?

K. L.: Az építőiparban nincsen olyan alágazat, amelyik teljes mértékben újrakezdésre szorulna, egyfolytában arról beszélünk, hogy az építőipar dolgozik, és nem tart ott, hogy le kellett volna állnia, és újra kellene kezdenie.

MAÉP: Miként reagáltak az új helyzetre a különböző méretű vállalatok?

K. L.: Az első lépés az volt, hogy mindenki komolyan vette az egészségügyi intézkedések szükségességét, és ez szervezeti nagyságtól és területi, székhely szerinti elhelyezkedéstől függetlenül így volt. Ennek is lehetett az a pozitív eredménye, hogy a mai napig járványos, vírusos megbetegedés nincs az építőiparban. A következő gondolat pedig az volt, hogy ilyen körülmények között mi minősül vis maiornak és mi nem, és az üzleti kockázatot hogyan tudják csökkenteni a vállalkozások. Erre vonatkozóan az ÉVOSZ is adott ki ajánlást, talán még márciusban. Ezek voltak tehát az első lépések. És a napi nem megszokott jelenségeket kellett tudni kivédeni. Tehát márciusban, április elején az egészségügyi intézkedések következményeit kellett kezelni: ilyen a védőeszközök alkalmazása, a kisebb csoportban foglalkoztatás, a kisebb létszámban való munkahelyre történő utaztatás, az online egyeztetések, ezek jelentették a legnagyobb kihívást. Mindennek ráadásul költségtöbblete is volt. Azok a cégek, amelyek bizonyos mértékig import anyagokból dolgoztak, a mai napig nem heverték ki, hogy a forint látványos gyengülésének költségtöbblete nem igazán fér bele a múlt évben megkötött szerződések árába. Tehát a megélés jelenlegi fázisában ami igazán gondot okoz, az az, hogy nagyon sok helyen szerződést kellene módosítani, ami árakra, határidőkre vonatkozhat, különösen az épületépítéseknél. És a másik nagy kihívás, hogy hogyan lehet új szerződéseket kötni.

MAÉP: Ön szerint mennyire segítheti az iparág egészét és az egyes szegmenseket valamilyen mértékű állami intervenció? Például beruházások előrehozatala, átütemezése.

K. L.: Az ÉVOSZ-nak erre vonatkozóan voltak és vannak is javaslatai, aminek az értékelése, egyeztetése most van folyamatban. Látjuk Nyugat-Európában is, hogy a kormányok igyekeznek keresletkiegyenlítő szerepet játszani, tehát közösségi megrendeléseket adni az építőiparnak, hogy a rendelésállománya ne szakadjon be, mert nemcsak az építőiparról van szó, hanem a háttériparról is. Anyagiparról, bútoriparról, szerelvénygyártásról, kertészetről, fuvarozásról, hadd ne folytassam. Tehát ha az építőiparnak nincs munkája, akkor mögötte még nagyon sok területnek nincs. És mi is azt kértük, hogy az év végére vagy 2021-re és utánra tervezett állami-önkormányzati beruházásokat próbáljuk meg előrehozni. Úgy látjuk, hogy körülbelül 600 milliárd forintos nagyságrendben lenne erre szükség. Ez várat magára, ezért most olyan javaslatot tettünk, hogy legalább a nevesített projekteknek az előkészítését gyorsítsuk föl, ami a tervezőknek és mérnököknek azonnal adna munkát. Az ÉVOSZ 2017 végén kötött megállapodást az akkori nemzetgazdasági miniszterrel egy 3 éves kapacitásnövelő, hatékonyságjavító beruházási támogatási programról, ez most is fut még. Járványhelyzetben is nagy feladat, hogy az építőipar tudjon szintet lépni. Ezért a másik fontos javaslatunk az, hogy sürgősséggel, az ez évre szánt körülbelül hatmilliárd forintos keretet megemelten – legalább tízmilliárd forintos nagyságrendben – ki kellene írni az építőipar gépesítését, digitalizációját, hatékonyságjavítását szolgáló beruházási támogatási programot. Aktualizálva a járványhelyzethez, elbírálási szempontként kezelve a munkahely megtartó fejlesztéseket, hatékonyságjavítást.

Szeretném hangsúlyozni: arra kell berendezkedni, hogy bármilyen mértékű a járványhelyzet, az építőiparnak dolgoznia kellene, mert az építőipar csak akkor tud dolgozni, hogyha éli a szokásos életét a megrendelői kör is.

MAÉP: Visszatérő kritika illeti az állam által preferált stadionépítéseket. De túl a politikán, ön szerint mekkora potenciál lehet még ezen a területen?

K. L.: Mi azt mondtuk, hogy előrehozott beruházások kellenének: nyilvánvalóan infrastrukturális beruházásokra gondolunk, az épületépítéseknél pedig egészségügyi és oktatási létesítmények rekonstrukciójára és újak építésére gondolunk elsősorban, és nem stadionépítésekre. Hogy ebben milyen potenciál van? Az építőiparnak nyilván ez jelentős volumenű megrendelést adott, és lehetőséget, hogy megtanulja ezeket a létesítményeket is világszínvonalon elkészíteni. Ahhoz, hogy ezeket így meg lehessen építeni, nagyon komoly technológiai-szervezési tudásbővítésre is szükség volt. Nekünk ez egy kihívás volt, és gyakorlatilag hozzájárult ahhoz, hogy az építőipar bizonyos szegmense szintet tudjon lépni minőségben, hatékonyságban, színvonalban, szervezettségben, digitalizációban.

Az interjút Varga János készítette 2020. májusában. Megjelent a Magyar Építő Fórum nyári számában, 2020. júniusban.

 

 

Kommentek

Kommenteléshez be kell lépni.   , Regisztráció

Kapcsolódó cikkek

Impresszum Előfizetés Médiaajánlat Adatvédelem

Brand Content Kft. 2020 ©